Azt, hogy mikortól nevezik a fajtát puminak, pontosan nem tudjuk. Eddigi kutatásaink során a névvel 1795-ben találkozhatunk először. Dr. Hankó Béla az «Ősi magyar kutyák» című művében tesz említést e dátumról, és Gáti István szavait idézi: «...a ház körül a Pumik, apró kutyák a legvigyázóbbak hűségesebbek, mérgesebbek, szolgálatra megtaníthatóbbak...»
1815-ben Pethe Ferenc a «Természet história» című könyvében szintén találkozhatunk e névvel, s hozzá a fajta leírására is kísérletet tesz.
Tény, hogy ebben az időben munkabírása, készsége, jelleme miatt népszerű a kutya. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy meg is éneklik. Kodály Zoltán a Somogy-megyei Csurgónagymartonon bukkan a «Meghalt a béres» című népdalra, melynek negyedik szakasza:
«Meghalt a juhász.
Oda a juhász:
Nincs ki mondja a Puminak:
Tereld a falkát!»
A pumi elnevezésére több feltételezést is hallottunk már, melyek közül két változatot ismertetnénk:
A XIX. századból maradt ránk Pitter Tivadar kitűnő kartográfus pumit ábrázoló grafikája a rajzoló idejében használatos fajtaelnevezéssel. Az aláírás szerint a pumi őrző kutya tudományos elnevezése Canis familiaris pomeranius. Az elképzelés szerint a pomeranius, pomeráni szó torzulásával alakult ki a pumi név.
Más elgondolás szerint a szó szorosan a fajta kialakulásával áll kapcsolatban, azaz a puli és francia eredetű terrier-jellegű pásztorkutya spontán kereszteződésével. A magyarázat szerint a puli-miskulancia (a latin eredetű miskulancia szónak magyarul zavaros, keverék jelentése) szóösszetételből, a két szó első két betűjének összeolvasásával alakult ki a pumi elnevezés.
És létezhetnek még más feltételezések is. A név kialakulásának pontos magyarázata azonban félő, hogy már örökre rejtély marad.
1996-2005 © Länger György