A pumi az I. fajtacsoport különlegessége. Vitatatlanul pásztorkutya, ezt ősi alapfunkciója, s jelenleg is meglevő terelőösztöne egyértelműen bizonyítja. Ugyanakkor terrier, ezt megjelenése, habitusa, terrieres vérmérséklete is alátámasztja. A pumi e tulajdonságait jól kifejezi latin tudományos elnevezése: Canis familiaris ovilis villosus terrarius Raitsitsi (Anghi, 1935).
Ez a név a fajta legfontosabb tulajdonságait rögzíti:
ovilis terelőképesség,
villosus bozontos szőrzet,
terrarius terrier jelleg.
Tehát a pumi Raitsits féle bozontos szőrű, terrier jellegű, terelő képességgel rendelkező kutya.
A pumi fajtajellegét a terrier jelleg határozza meg külső (formai) és belső (jellemi) tulajdonságokban is.
Külső (formai) terrier tulajdonságok:
megnyúlt arcorri rész,
észrevétlen stopvonal,
felálló és a végén lebicsakló fül,
nem dongás, inkább mély mellkas,
nem széles, inkább mély szügy,
középhosszú, szálkás jellegű, trimmelésre alkalmas szőrzet.
Belső (jellemi) terrier tulajdonságok:
élénk vérmérséklet,
vakmerő bátorság,
rámenős természet,
hangos véleménynyilvánítás,
kiváló szimat,
kutató szenvedély,
vadászösztön.
A pulitól örökölt legfontosabb tulajdonságok:
páratlan intelligencia,
okosság,
tanulékonyság,
rendkívüli alkalmazkodóképesség,
terelőösztön.
A pumi legtetszetősebb és egyben legmulatságosabb testtája kétségtelenül a feje. Bohókás pom-pom fülű kinézete, bájos, ugyanakkor csibészes arckifejezése külső szemlélőben azonnali szimpátiát kelt.
A pumi terrieres jellegét is leghatározottabban a feje mutatja. Az arcorri rész megnyúlt és enyhén elkeskenyedő. A pofa jól izmolt, a fogsorív nem keskeny, a fogak nagyok és erősek. A pumi orra nem hegyes.
Az arcorr hossza a fejnek 45 %-a, tehát majdnem a fele. Akkor szép, ha az orr hossza 45 % és 50 % között van. Az orrgyök és a homlok könnyed átmenetet képez. Oldalról nézve a homlok és az orr körülbelül egyforma hosszú, a homlok vonala egészen kicsit feljebb van az orrvonalnál, és párhuzamos vele. Mivel a szőr eltakarja az amúgy is alig észrevehető stopot, sokszor az a benyomás, hogy a homlok és az orr egyenes vonalat képez.
Hibák:
a fej 45%-ánál rövidebb orr (a fejhossz 40 %-ig),
észrevehető stopvonal,
kívánatosnál szélesebb agykoponya.
Kizáró hibák:
kerek, puliszerű fej,
széles fejtető,
széles és rövid homlok,
erős szemboltív (bagolyképű),
erős, kifejezett stop,
a fej 40 %-nál rövidebb orr (tompa fej).
Szebbek az enyhén ferdén-lefelé metszett, mandulaszemű pumik. Ez a szemállás nevetősebbé, pajkosabbá, barátságosabbá teszi őket. A szivárványhártya színe sötétbarna, de a világos szőrzetű (ezüstszürke, fehér) pumiknál előfordul a valamivel világosabb barna (borostyánszínű) szem is.
Hibák:
kerekedő szemek,
világosbarna szem,
egyenes metszésű szemek,
a kívánatosnál közelebb vagy távolabb elhelyezkedő szemek.
Kizáró hibák:
sárga szem,
kékes vagy szürkés szem,
üveges (átlátszó szivárványhártyájú) szem.
A fülek magasan tűzöttek, fordított V alakúak, felállóak, közepes méretűek. A felálló fül vége lebicsaklik. A lebicsakló rész 1/3-a a fülnek, esetleg csak a hegye törik előre. Az a szép és kívánatos, ha a fülvég határozottan előre és kissé oldalt bicsaklik.
A pumi fülei, bár magasan tűzöttek, mégsem a koponya tetején, hanem az agy-koponyai rész mögött kezdődnek. A fülkagylók nagyok és erősek, izomból tartják a füleket felfelé.
A pumi fülporcai nem törnek el a fül teljes szélességében, hanem felülről, egyharmadban a fül külső részén csak megtörnek. Emiatt a szőrzet mennyisége és hossza döntő hatással bír a pumi fültartására. Ugyanis a füleken lévő hosszú koronaszőrzet sokszor a szabályosan megtört füleket lehúzza, és azt a benyomást kelti, hogy a fül alacsonyan törik. A hosszú és sűrű koronaszőr súlya előre húzhatja a valójában felálló füleket is, és úgy látszik, hogy a fül csak a szabályosnál magasabban törik.
A pumi füle állandóan mozgásban van. Minden neszre, minden mozdulatra reagál: hátracsapja, előre állítja, oldalra biggyeszti. Az állandóan mozgó, érzékeny fül kiválóan jelzi a fajta rendkívüli éberségét, élénk vérmérsékletét. A pumi hangulatát is a füljátékából lehet könnyen kitalálni.
A fülállás szabályosságát legjobban akkor lehet megítélni, amikor a kutya nagyon figyel valamire, mert ilyenkor határozottan előre tartja a fülét. A jó vérmérsékletű puminál ezt nem nehéz elérni, mivel minden érdekes hangra vagy mozdulatra felfigyel.
Hibák:
kívánatosnál alacsonyabban (félbe) megtört fülek,
magasan megtört fülek (csak a fül hegye bicsaklik),
kissé szélesen tűzött és tartott fülek.
Kizáró hibák:
tövéből lógó fül (pulis hatás),
felálló fül (spicc és mudis hatás),
bármilyen kombinációjú felemás fül.
A nyak a közepesnél magasabban illesztett, megfelelő hosszúságú, kissé ívelt, izmos ún. száraz nyak. A fejtűzés a nyakon magas és igen mozgékony. A rövid nyakú egyedeken a fej mozgékonysága korlátozott. A túl hosszú nyakú pumi rendszerint laza szervezetű.
A törzs hossza azonos a marmagassággal, tehát a pumi teste négyzetes felépítésű. A mar határozottan kiemelkedik, hosszú és hátrafelé lejt. A lapocka meredek. A hát rövid és egyenes. Az ágyék rövid és szintén egyenes. A far rövid, enyhén csapott, megfelelően széles. A hát : ágyék : far egymáshoz viszonyított aránya 2 : 1 : 1.
A szügy nem széles, inkább mély. A mellkas nem dongás, inkább lapos, de mély spiccben fut le, és a könyökig ér. Hasa feszes, hátrafelé felhúzott.
Csontozata finom és szikár. Izomzata jól fejlett, nem terjedelmes különösen feszes és szívós. Pulihoz szokott szemnek kissé hosszúlábúnak tűnhet. Rendkívül szikár fajta.
Hibák:
megnyúlt törzs (a marmagasság 104 %-áig),
terjedelmes, burkolt izomzat,
sekély mellkas,
dongás mellkas.
Kizáró hibák:
megnyúlt törzs (több mint a marmagasság 104 %-a),
durva csontozat.
A farok magasan tűzött, határozottan felfelé indul, és élre állított karika formájában a kereszttájékra kunkorodik. Fontos, hogy a farok határozottan felfelé induljon, és ne feküdjön teljesen a kereszttájékra. Még ha szoros is, akkor legalább élén álló kis karikát képezzen, minimum ujjnyi lyukkal a közepén. A sarlós faroktartás most már nem kívánatos.
Fontos, hogy a farok magasan tűzött legyen. Az alacsonyan tűzött farok általában a far mögött kunkorodik, vagy rosszabb esetben lóg. A lógó és teljesen a hátra felfekvő farok nem egyeztethető össze a pumi jelleggel. Ugyanígy a terrieres, karószerű farok sem. Bizonytalan faroktartásról akkor beszélünk, ha a kutya indokolatlanul többször lógatja a farkát, mint ahányszor fent tartja. A faroktartás kitűnő jelzője lehet a pumi vérmérsékletének. A megfelelő temperamentumú pumi mozgásban és figyelőhelyzetben a farkát sohasem lógatja, sőt, inkább hajlamos szorosabban bekunkorítani. Ezért a szoros farok sokkal kisebb hibának számít, mint például a bizonytalan faroktartás.
A farok hosszúságáról a jelenlegi standard nem rendelkezik. Nem követelmény, hogy a kiegyenesített farok vége a csánkig érjen úgy, ahogy ez más fajtáknál elvárt. A pumi hosszú combú, alacsony csánkú, hátra állított hátulsó végtagú kutya. Ésszerűtlen dolog lenne a sokkal meredekebb végtagállással rendelkező fajtákkal megegyező követelményeket állítani a pumi farkával szemben. A pumi farka legyen bekunkorított formájában arányos: nem lehet zavaróan hosszú, sem túlságosan rövid fontos, hogy semmiképp se bontsa meg az általános harmóniát az összbenyomásban.
Hibák:
alacsonyan tűzött farok,
sarlós, mudis farok,
kissé oldalra kunkorodó farok,
egy-két helyen megtört farok.
Kizáró hibák:
teljesen a hátára felfekvő, pulis farok,
állandóan lógó farok,
karószerű, terrieres farok,
veleszületett kurtafarkúság.
A lapocka hosszú és meredek, a felkar a lapockánál nem rövidebb. A lapocka irányát a középvonala határozza meg. Akkor jó a lapocka dőlésszöge, ha a vízszinteshez való viszonya kb. 55 fok. A lapocka és a felkar által bezárt szög körülbelül 100 fok. A jó izmoltság mellett az ilyen csontarányok és szögelések a terrierekre jellemzőek, és «terrier váll»-hoz közelítenek.
A könyököt a felkar és az alkarcsont ízesülése alkotja. A szabályos könyök egyenesen hátrafelé áll. Az elálló könyök súlyos hibának számít, és gyakran jár együtt hordószerű mellkassal és befelé forduló végtagokkal. A mellkashoz közel álló könyök kifelé forduló végtagokkal párosul, ami akadályozza a lábak szabályos, egy síkban való mozgását.
Kizárólag a párhuzamosan elhelyezkedő alkarok teszik lehetővé a szabályos végtagállást, illetőleg a szabályos, egy síkban való mozgást. Az alkar iránya tehát függőleges. A lábközép mindig egy síkban van az alkarral. A pumira, mint általában a négyzetes testű kutyákra, függőleges lábközép jellemző.
Az elülső végtagok tehát akkor szabályosak, ha elölről nézve se nem túl széles, se nem túl szűk állásúak, egyenesek és párhuzamosak. Oldalról nézve szabályos a mellső végtagok állása, ha a lapocka forgási pontjától a talajra eső képzelt függőleges vonal a lábközép tengelyében halad, és a mancs mögött éri a talajt.
Mivel a csüd meredek, és a mancsok boltozatosak, kerekdedek, felhúzott ujjúak, szorosan zártak (macskamancsok) lábujjhegyen áll és jár.
Hibák:
enyhén kifelé (franciás) forduló mancsok,
laza mancsok.
Kizáró hibák:
oldalról nézve hajlott (bicsaklott) állás,
elölről nézve hordó (O az alkar tengelye kifelé, a lábközép befelé tart) vagy tehén (X az alkar befelé, a lábközép kifelé tart) állás.
A hátulsó végtag a kutya testének mozgatója, mintegy a motorja. Munkakutya mivolta megköveteli, hogy a pumi hátulsó végtagjainak felépítése és szögelése szigorúan szabályos legyen.
A comb izmos és hosszú, hátra állított. A térd a mellső végtag könyökével egy vonalban helyezkedik el. A lábszár hossza megegyezik az alkaréval, hosszú. A csánkízület a vízszintessel 45 fokos szöget zár be. Jó, ha a csánk szikár és élesen kirajzolódik. A lábközép rövid, függőleges, a csüd meredek.
Akkor szabályos a hátulsó végtagállás, ha hátulról nézve a végtagok párhuzamosak, egyenesek, nem túl szűk és nem túl széles állásúak. Ha képzeletben az ülőgumótól lefelé merőlegest húzunk, akkor az a csánk előtt halad, és a mancs előtt éri el a talajt. A mancsok hátul is olyanok, mint elöl. A fattyúujjak nem kívánatosak, eltávolítandók.
Hibák:
a földön szűk vagy széles állás,
enyhén kifelé vagy befelé forduló mancsok,
fattyúujjak.
Kizáró hibák:
erősen kifelé (franciás) vagy befelé forduló mancsok,
oldalról nézve kard vagy szék állás,
hátulról nézve hordó (O) vagy tehén (X) állás.
A szabályos és harmonikus mozgás a puminál mint a legtöbb kutyafajtánál is természetes követelmény. Egyértelmű, hogy csak hibátlan anatómiájú és harmonikus felépítésű végtagszerkezettel lehet szabályos, jó ritmusú, összehangolt mozgást produkálni.
A meredekebb lapocka a viszonylag hosszú lábszárakkal jellegzetes járást és vágtát eredményez. A pumi, mint általában négyzetes testfelépítésű, viszonylag hosszú lábú kutyák, a galoppozó fajtákhoz tartozik.
A pumi lépéshossza rövid, nagy energiájú, mozgása pattogó, dinamikus.
A pumi ügetését a diagonális végtagpárok teljes szinkronja, mancsból mancsba lépés és lebegő fázis jellemzi. Ennek oka a pumi speciális testarányaiban keresendő.
A szőrzet testszerte átlagban 47 cm hosszú, kisebb-nagyobb tincsekbe rendeződő, rugalmas, bozontos és sűrű. Erőteljes de nem durva felszőrökből és puha aljszőrökből tevődik össze. A felszőrt az erősebb, szálkás jellegű díszítő(korona)- és általános fedő- szőrszálak alkotják, melyek egymáshoz viszonyított aránya ideális esetben 5050%. A szőrzet bozontos jellegét Anghi Csaba Gejza a pumi tudományos leírásában is rögzítette. A villosus szó bozontos szőrzetet jelent. Rugalmasnak olyan szőrzetet nevezünk, amelyik például simítás után nem maradt lesimítva, hanem újra felveszi eredeti formáját.
A pumi bundájában viszonylag sok díszítőszőr található. A pumiszőr minőségét a diszítő- és a vékonyabb általános fedőszőrszálak vastagsága, egymáshoz viszonyított aránya és hossza határozza meg. Az aljszőrök finomak, velőállományt nem tartalmaznak. A felszőrök hosszabbak, van velőállományuk. A szálkás jellegű, rugalmas díszítőszőrök erőteljesebbek, mint általános fedőszőrök. Talán akkor használjuk a legmegfelelőbb kifejezést a jó minőségű pumiszőrre, amikor tapintás, simogatás nyomán azt mondjuk, a szőr sprőd. Nem durva, nem szúrós, de nem is puha, finom, gyapjas.
A jó minőségű göndör szőrzetben a díszítőszőrök és az általános fedőszőrök aránya kb. 5050%. A tincsek dugóhúzószerűen csavarodnak, a végük felé elkeskenyednek, ezért jól vezetik le a vizet, gyorsan száradnak. Ilyen típusú szőrköntös gyakori ápolást nem igényel, nem nemezesedik. Elegáns, tetszetős szőrzet.
Ha a göndör szőrzetet alkotó szőrszálak aránya a finomabb fedőszörök felé mozdul el, akkor puha, gyapjas lesz a kutya bundája, így gyakori ápolást, fésülést igényel. Ilyen szőrköntös gondozott állapotban tetszetős, elhanyagolt állapotban viszont gubancosodásra, nemezesedésre hajlamos. Nem kívánatos szőrzet.
A hullámos szőrzetben az aljszőrök aránya valamivel kevesebb, mint göndörben. A díszítőszőrök erőteljesebbek és többen vannak, mint általános fedőszőrök. A tincsek szélesebbek, hullámos lefutásúak. Ez a szőrtípus nemezesedésre nem hajlamos, gyakori ápolást nem igényel. Kevésbé tetszetős, de elfogadott szőrzet.
A hullámos szőrzetnek azt a szélsőséges formáját, amikor a tincsek rövidek, illetve nagyon erős díszítőszőrrel és nagyon kevés általános fedőszőrrel és aljszőrrel rendelkeznek, sinkának nevezzük. Minimális ápolást igényel. Gyakran álló fülekkel, a kívánatosnál gyengébben szőrözött fejjel és végtagokkal jár együtt. Ritkás, nem tetszetős és most már nem is kívánatos szőrtípus.
A puminál ma még lehetőség van a különböző színű kutyák keresztezésére. A színek dominancia-viszonya jól ismert, nagy biztonsággal megjósolható a születendő kölykök színe.
Igazi fekete szín ugyan létezik, de igen ritka a puminál. A leggyakoribb szín a szürke, annak minden árnyalata. A feketén született kölykök egy jelenős része kiszürkül. Hasonló folyamat játszódik le ilyenkor, mint az ezüstuszkárnál. Néhány hetes korban kezdődik a szürkülés, először a szemek környékén, a pofán, a lábszárakon, majd az egész testen. Végleges színüket körülbelül egyéves korukban érik el. A szürke színskálája rendkívül gazdag, a sötétszürkétől az egész világosig minden árnyalat megengedett, de fontos, hogy egyöntetű legyen, élesen elkülönülő színrajzolat nélkül.
A kifejezett fekete maszkkal rendelkező pumi rendkívül ritka! A pulisoktól átvett «maszkos fakó» elnevezés pumi esetében helytelen. Helyesebb lenne ezt a színt az angol megfelelője után árnyékolt fakó vagy árnyékolt arany (gold-sable) színnek nevezni. Az aguti allélsoron domináns sárga gén (Ay) biztosítja a sárga vagy vörös szőrszínt. A szín lehet sárga, vörös, krémszín, de minden esetben változó mennyiségben fekete, sötétszürke, ezüstszürke végű szőrszálakkal árnyékolt. A sárga alapszín árnyékolása változó mértékű, főleg a fejen, a füleken, a vállakon, a gerincvonal mentén és a farkon figyelhető meg, de ennél nagyobb kiterjedésű is lehet: a test két oldalára is lehúzódhat. A vöröses, szürkés, krémszínű alapszín és az árnyékoltság a pumi korának előrehaladtával kivilágosodhat, kifakulhat.
A fehér puminál a zsemlés árnyalattól mentes, gyöngyfehér szín, fekete orrtükör és palaszürke pigmentáltság a cél.
19952005 © Länger Tamara