LÄNGER GYÖRGY — EGY TENYÉSZTŐ ARS POÉTIKÁJA

Amikor az ember egy fajta tenyésztésére adja a fejét óhatatlanul is elgondolkodik azon, hogyan is tegye azt?

A kutya tenyésztését általában nem hivatásos állattenyésztők, sőt többségükben a kutyázást hobbinak tekintő amatőrök végzik. A kutyázást — bocsánat a «pumizást» — én is hobbinak tartom, Jó értelemben vett hobbinak. Meggyőződésem, hogy az ember éppen a hobbiját tudja «véresen» komolyan venni. A kiválasztott fajta mély ismerete és a tenyésztési alapismeretek tudása számomra evidencia. Mélyebb megismerése állandó képzés és megfelelő gyakorlat kérdése.

Mint oly sok tenyésztő én is véletlenül csöppentem 1991-ben a kutyás társadalomba, amikor első, s most már biztosan nem utolsó puminkat — a Kristályt — a Szürkebarát kennel alapító kutyáját megvásároltunk. A tőle kapott szeretet, a fajtára jellemző temperamentum, szellemi és fizikai adottságok hatására kezdtem el foglalkozni sokkal mélyebben a fajtával. A pumi mélyebb megismerésében nagy és életre szóló segítséget kaptam minden idők legsikeresebb pumitenyésztőitől Katona Viktortól és feleségétől Katona Zsuzsannától a Mocskos tenyészet tulajdonosaitól.

— 1995-ben sikeres ringtitkári vizsgát tettem — bár az utóbbi időben ritkán dolgozom ringtitkárként.

— 1996-ban a MEOE Hungária Puli-Pumi-Mudi Klub pumis vezetőségi tagjának választottak. Ugyanebben az évben szerkesztésemben megjelent a Klub információs kiadványa a KLUBINFO, melynek szerkesztését a 2000. év végeig végeztem.

— Szintén 1996-ban Zsíros Csabával elindítottuk a törzskönyvezett terelőkutyák részére a terelési ösztönpróbákat. Ezen tevékenységünk 1998 végére a Magyar Országos Amatőr Terelőbajnokságban csúcsosodott ki. A terelőversenyek azóta is rendszeresen zajlanak, melyekben, mint szervező, mint bíró és esetenként mint versenyző veszek részt.

— 1997-ben sikeres agility bírói vizsgát tettem, majd a próbabírálatok után több-kevesebb rendszerességgel bírálok.

— 1997-ben felkérésre feleségemmel, Länger Tamarával elkészítettük a pumi standard nyers változatát, amit minimális változtatásokkal az FCI 2000. szeptember 13-án elfogadott.

— 1999-tól 2001-ig a MEOE Hungária Puli-Pumi-Mudi Klub elnöke voltam.

— 2004-tól a MEOE Hungária Pumi Klubot vezetek.

A közel 20 éves «pumis» pályafutásom alatt végig jártam a «nagy» és «kis» pumitenyészeteket, gyűjtöttem a tapasztalatokat és adatokat. Rengeteg információ birtokába jutottam. Megfelelő rendszeresítés és számítógépes feldolgozás következtében Magyarország összes pumi vérvonalát megismertem. Egyedülálló, több mint 7500 pumi származási, tenyésztési, egészségi, kiállítási és munka adatait tartalmazó számítógépes adatbankkal rendelkezem. Közben a saját tenyészet létrehozásán gondolkoztam.

Az 1997-ben elérkezettnek láttam az időt, hogy saját kennelt alapítsak és megpróbáljam saját elképzeléseimet megvalósítani.

Kutatásaim során azt láttam, hogy a pumi múltjára és jelenére nagy hatást gyakorló, nagy tenyészállománnyal dolgozó, három legendás tenyészet (Mocskos, Szépvízér Pusztai, Sziki) saját bázisból táplálkozott, azaz alkalmanként 15-50 pumit tartottak együtt, egy helyen.

Tudom, hogy jól és minőségileg megfelelően csak nagy létszámú, kitűnő küllemű, kiszámítható és megbízható génállománnyal rendelkező, kiegyensúlyozott idegrendszerű, jó vérmérsékletű, nagy munkabírással rendelkező és egészséges kutyákkal lehet. Ugyanakkor az a meggyőződésem, hogy a fajtára jellemző vérmérséklet és temperamentum miatt (a pumi szeret mindig gazdája mellet lenni, nem tűri a kenneltartást, nem tűri nagy létszámú falkatartást!) nem érdemes egy helyen tartani sok pumit. A pumi saját istenre — gazdára — vágyó kis jószág, aki mindent elkövet annak érdekében, hogy egyedül ő legyen gazdájának a kutyája.

A dilemma az volt, hogy hogyan lehet összeegyeztetni a két dolgot: minőségi, a fajtára nézve meghatározó, nagy létszámot követelő pumik tenyésztését és saját gazdával rendelkező, a fajtára jellemző embercentrikus pumik tartását?

Erre jó megoldást láttam a csoport létrehozásában. Itt minden kis «léleknek» saját gazdája van, aki tud vele foglalkozni. A Szürkebarát csoporthoz való tartózás nem jár különösebb kötelezettségekkel, minthogy a csoporttag lelkiismeretes gazdája legyen a kiskutyának, foglalkozzon vele testileg, lelkileg egyaránt. A kutya teljes egészében a gazdaé, tenyésztés szempontjából azonban a Szürkebarát kennelhez tartozik.

Tehát olyan embereket kerestem és keresek, akik szeretnének egy kutyát tartani, foglalkozni vele, nem zárkóznak el a tenyésztéstől sem, de valamilyen ok miatt nem igazan szeretnének foglalkozni a fajta mély ismeretével, vérvonalak tanulmányozásával és minden olyan dologgal, ami a minőségi tenyésztéshez szükséges, viszont vállalják az én szakmai irányításomat és megbíznak az én szakmai tudásomban és tapasztalatomban. Legszívesebben olyan helyekre adom így a kiskutyát, ahol dolgozni (terelés, katasztrófamentés, kábítószer keresés) vagy sportolni (pl. agility vagy terelőversenyek) szeretnének vele, de az a hely is tökéletesen megfelel, ahol családtagnak számit a kutya.

Egyébiránt jól beszélek oroszul — első diplomámat Ukrajnában szereztem a Kijevi Polgári Repülőmérnöki Egyetemen. Második diplomámat Budapesten a Rendőrtiszti Főiskolán kaptam 1990-ben. Dolgoztam a MALÉV-nál, a Budapesti Rendőr Főkapitányságon. Jelenleg magánnyomozóként dolgozom, 1991-től egy magánnyomozó iroda ügyvezető igazgatója vagyok. Feleségemmel, két lányommal és pumijaimmal Budapesten éltem. 2003-ban azonban elköltöztünk egy mesebeli kis faluba — Csobánkára, ahol kutyáink már a nagy kertet is élvezhetik.

1997-2008 Länger György