A TERELÉS MINT ŐSI MESTERSÉG, MA

A terelésnek, ennek az ősi tevékenységnek köszönhetjük a puli, a pumi és a mudi kialakulását. Ennek ellenére a magyar terelő pásztorkutyafajták tenyésztése a II. világháborút követően sok-sok éven keresztül kizárólag a kifogástalan küllem elérését célzó szelekción alapult. E következetes, céltudatos tenyésztői munka eredményének köszönhetően napjainkra a puli, a pumi és a mudi többé-kevésbé egységes, a fajtastandardnak megfelelő küllemet mutat.

De vajon rendelkeznek-e még ősi ösztöneikkel? Meg van-e még elnyűhetetlen munkakedvük, terelőhajlamuk?

Nos, ezek a kérdések régóta foglalkoztatják e fajták tenyésztőit, szerelmeseit. Tudunk arról, hogy Katona Viktor, az első aranykoszorús pumitenyésztő, a Mocskos tenyészet tulajdonosa már a hetvenes évek elején Mocskos Boxossal és néhány lelkes pumi tulajdonossal több esetben járt nyájakhoz, hogy kipróbálják kutyáik ösztöneit, terelőhajlamukat.

Tudjuk azt is, hogy Polgári István aranykoszorús pumitenyésztő is járta a pusztát, és nem csak kutyái ösztöneit tesztelte, de újabb tenyészegyedeket is szerzett onnan a sporttenyésztés részére. Ma már sok tenyésztő elmondhatja magáról, hogy néhány, a tenyészetében született magyar terelőpásztorkutya űzi ősi mesterségét.

A nyolcvanas évek elejétől Örkény Csaba, Dr. Magyar Gábor és Zsíros Csaba karolja fel a tereléssel kapcsolatos munkálatokat, melynek eredményeként 1994-ben öt magyar pásztorkutyás tenyésztő és tíz hivatásos juhász összefogásával megalakul a Nyíregyházi Terelőkutyás Sport Klub, amely már szervezett formában foglalkozik a tereléssel. Tevékenységük két részre bontható: egyrészt terelőversenyeket szerveznek az aktívan dolgozó kutyáknak, másrészt lehetőséget biztosítanak a gyakorlattal nem rendelkező ebek terelési ösztönének felmérésére.

A több évtizedes múlttal rendelkező Hungária Puli-Pumi-Mudi Klubban az 1996-os vezetőválasztás után erősödik meg az a szándék, hogy a küllem mellett fokozott hangsúlyt fektessenek a magyar terelő pásztorkutyák egészségére, munkakészségére. Vallották, hogy a szeretett fajták élete csak ősi ösztöneik kiélésével lehet teljes, hogy a munkára való hajlam, ösztön tesztelésével — mint egy a sok szelekciós szempont közül — hozzá tudnak járulni az egészséges sporttenyésztés fejlődéséhez, hogy a terelőversenyekkel további kibontakozási terepet tudnak biztosítani a puli, a pumi és a mudi számára.

E két klub előzetes egyeztetések után 1997. április 24-én talál egymásra. Ezen a napon Hódmezővásárhelyen a Szent György napi profi telelőverseny után tartják első közös, hivatalos terelőösztön próbájukat. Ezen a vizsgán közel húsz kutya vesz részt, melyből több mint tíz sikeres vizsgát tesz. Ők már terelőösztön próba igazolást kapnak.

Ettől kezdve szinte nem múlik el úgy főtenyészszemléje, rendezvénye a Hungária Puli-Pumi-Mudi Klubnak, hogy azon ne biztosítana «az elkorcsosult városi ebek» részére terelési ösztönpróba lehetőséget.

Ezen ösztönvizsgálatokra kezdetben lezárt karámban kerül sor — tekintettel a tenyészszemlék körülményeire, terület adta lehetőségeire. Emellett azonban Zsíros Csabának, Skobrák Ferencnek, majd később Árkosi Józsefnek és Patkó Istvánnénak köszönhetően Nyíregyháza környékén, Tatárszentgyörgyön, Vasadon és Székesfehérváron egyre több alkalom kínálkozik nyílt terepen rendezett ösztönpróba vizsgálatra, gyakorlásra és versenyek lebonyolítására, ami mára már alapkövetelménnyé vált. A két kinológiai szervezet munkáját a kezdetektől fogva sok juhász segíti. Sokat köszönhetünk Török András, Marcsek György, Lipcsei János, Ordasi János és még sok-sok juhász gyakorlati tanácsainak, aktív szerepvállalásuknak.

Kiépül a terelési ösztönpróba rendszer, a tereléssel foglalkozók bevonásával kialakul a terelési ösztönpróba szabályzata.

Hogyan történik a terelési ösztön vizsgálata?

Az ösztönpróba megkezdése előtt a kutya engedelmességi próbát tesz. Ez szükséges ahhoz, hogy csak olyan kutya kerülhessen a birkák közelébe, amely kellően fegyelmezett, a jószágról bármikor lehívható — az esetleges károkozás ezzel kerülhető el. Az engedelmességi próbán a kutyának szabadon követésben kell a felvezető mellett mennie — a túlzott, katonás szabályosság nem követelmény, utasításra azonban le kell ülnie vagy feküdnie. E két követelményből legalább egy teljesítése már elegendő. Ezután be kell mutatnia egy helybenmaradást bármely testhelyzetben. A helybenmaradásból be kell hívni a kutyát, akinek azonnal a felvezetőjéhez kell futnia. A terelőösztönpróbán való részvételből ezen engedelmességi próbán nagy fegyelmezetlenséget mutató kutya kizárásra kerül. Az ösztön vizsgálata egy lezárt vagy nyílt területen zajlik, ahol a vizsgabiztosok, a felvezető és kutyája, valamint a nyáj van jelen. A kutya kezdetben pórázon van, később a vizsgabiztosok engedélyével a póráz lecsatolható. Óvatosan megközelítik a nyájat. A vizsgabiztosok figyelik a kutya reakcióit. A kutya reakciói többfélék lehetnek: előfordul intenzív érdeklődés, bizonytalanság, agresszív támadókedv, közömbösség, izgatott csaholás, félelem elkeseredettség. A falkát élénken hajtó, a birkákat kerítő kutya «megfelelt» minősítést kap; a csekély érdeklődést mutató, időnként meginduló, majd a birkáktól elforduló kutya, amelynek az érdeklődése más irányba könnyen elvonható «bizonytalan» minősítést kap; a birkák iránt közömbös, esetleg azoktól félő, felvezetője háta mögé bújó, vagy túlzottan agresszív, a birkákat erőteljesen megharapó, valamint a nyájból egy-két birkát kiszakító, egyelő kutya minősítése «nem megfelelő».

A két kinológiai szervezet 1998 augusztusában Nagykállón, a Téka tábor területén egyhetes, eseménydús terelőtábort rendez. A tábor ideje alatt lehetőséget biztosítanak a már ösztönpróbázott kutyák részére nyáj melletti egész napos munkára is. Itt kerül kialakításra az amatőr terelőbajnokságok első versenyszabályzata és kerül meghatározásra az I. Magyar Országos Amatőr Terelőverseny időpontja, helyszíne, pályarajza, a bírók személye.

«Hely, ahol szívesen élnénk. Környezet, ami lelkünk mélyén vonz. Befogadna, ha elég bátrak lennénk, hogy elszakítsuk a városhoz kötő köldökzsinórt. Egy sziget, egy szeletnyi múlt.» Így jellemezte Arany Csaba egyik írásában a terelőverseny választott helyszínét, Nyíregyháza-Sóstó Falumúzeumát. S valóban, jobb helyet e történelmi rendezvényhez elképzelni sem lehet.

A versenyen azok a terelő pásztorkutyák indulhattak felvezetőikkel, akik sikeres terelőösztön próbával büszkélkedhettek. Érdeklődésből és bizonyítási vágyból nem volt hiány.

Az I. Országos Terelőverseny három részből állt. Az első rész a kutyák küllembírálata, a második az engedelmesség bírálata, s harmadik, a legfontosabb a pályán való terelés volt. A bírálatok során a három bíró szabadon dönthetett a megadott ponthatárokon belül.

A két szervezet versenyszabályzata értelmében e versenyeken természetesen a pásztorok kezén lévő aktívan terelő pásztorkutyák is indulhattak, mely lehetőséggel két juhász is élt. Nekik, csak a terelési feladatot kellett végrehajtani — ők a profi osztályban indultak.

A szervezők aránylag egyszerű pályarajzot készítettek. A pályarajzot még az augusztusi terelőtáborban alakították ki, beszélték át az ottlévőkkel és természetesen a juhászokkal. A cél az volt, hogy az amatőr ebek — vagy azok egy része legalább — lehetőség szerint teljesíteni tudja a feladatokat. Kellemes meglepetés volt végül, hogy a 11 versenyző amatőr kutya mindegyike több-kevesebb sikerrel, kerülővel, megtorpanással, de teljesítette a reá kirótt feladatot — karámtól karámig. Ez nagy örömére szolgált a verseny szervezőinek is, hiszen bevallottan az a céljuk, hogy a kutyák ne csak szépek, de jók is legyenek, azaz a standardnak megfelelő külsőhöz jó vérmérséklet és nagy munkabírás is társuljon.

Általános vélemény volt, hogy feltűnően ügyesek ezek a juhásztanoncok. Bebizonyosodott, hogy jó úton jár a két kinológiai szervezet, s hogy a megkezdett munkát folytatni kell, a versenyszabályzat folyamatosan alakítható és — mint a példa mutatta – nehezíthető is.

Azóta már a VII. Magyar Országos Terelőverseny sorozat fejeződött be, a rendszer egyre olajozottabban működik. Egyre bonyolultabb, egyre nehezebb feladatokkal kell megbirkózniuk az ebeknek és felvezetőiknek. S bár ma már nem csak magyar terelő pásztorkutyák részére rendeznek versenyeket, a főszerepet azonban még ma is ők játsszák. A versenyek rendszeres szereplője a border collie és az ausztrál kelpie is, az angol pásztorkutyák részére már saját feladat-, és feltételrendszerrel.

Az elmúlt időszakban sok változás történt a magyar terelő pásztorkutyák vonatkozásában. Amíg kezdetben a három fajtát, a pulit, a pumit és mudit egy klub irányította, addig ma már a három fajta saját, önálló klubban fejti ki tevékenységét. Ennek is köszönhetően a terelést a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete új alapokra helyezte azzal, hogy a terelést mint sportkutyázást hivatalosan is elfogadta, az azzal kapcsolatos teendőket magára vállalta. Az Egyesületen belül megalakult a Terelő Bírói Testület és a Terelő Sportbizottság. E két testület irányítja, koordinálja a magyarországi terelőversenyeket, képességvizsgálatokat. A bírói testület feladata a versenyeken és vizsgákon a bírók delegálása, a szabályok előkészítése, megalkotása, a bírói továbbképzések, tanfolyamok szervezése; a Sportbizottságé, karöltve a hazai magyar terelő pásztorkutya klubokkal a rendezvények megszervezése, zavartalan lebonyolítása, szakmai segítségnyújtás a bírói testület részére. A versenyeken és az ösztönpróbákon (képességvizsgálatokon) elismert és elfogadott bírók tevékenykednek. Megkezdődött az utánpótlást biztosító bíróképzés is.

A nyolc évvel ezelőtti verseny szereplői ma már csak sereghajtók lehetnének. Új kutyák jelentek meg, egyre jobbak, egyre képzettebbek. A felvezetők is egyre rutinosabbak, képzettebbek. Azt hiszem, ez így is van rendjén… A kezdeti idők sztárjai voltak az úttörők, ők alapozták meg ezt az egyre népszerűbb és dinamikus, sok-sok gáncsoskodást túlélt kutyás sportágat. Minden tiszteletem az övék.

A fejlődés töretlen.

1998-2005 © Länger György
Fotók © Olajos Andrea, ALEX
Kutyák a fotókon: Ebugatta Kristály, Pásztortűz Csillaga Sebaj és Zsémbesdombi-Forgó-Morgó Apacs